Olvasható a világhálón szinte mindenhol, zömében franciául, de terjed a világ összes nyelvén. Mindenki CHARLIE lett. Nos, mielőtt erről bővebben kifejteném a véleményem. Fektessük le az alapokat:
Senki nem érdemel halált azért, mert valamiről kifejezi a véleményét!
Ami történt tragédia, terror, megfélemlítés!
Az emberélet a legfontosabb, mert darabonként megismételhetetlen csoda!
De, ami történt az NEM a sajtószabadság és szabadságjogok elleni támadás. A politika persze kiforgatja a kérdést és saját hasznára kommunikálja, mint ahogy a médiumok előtt is remek lehetőség áll, hogy önmaguk pozícióját és védettségét a legfontosabb szabadságjog, a sajtószabadság kősziklájához láncolják.
A két igazi probléma véleményem szerinte ismét a PC mögött rejtőzik.
- Franciaország a multikulturális vendégszeretetben elérte azt a pontot, amikor olyan kritikus tömegként tornyosul fölé a saját keresztény gyökerekkel bíró államában az iszlamizmus, hogy a kulturális különbségek, karöltve szociális problémákkal robbanásig feszítették a rendszert.
- A Charlie Hebdonál az ízléstelenség olyan szintje uralkodik, amit csak akkor lehet megtenni, ha már a szabadosság olyan méreteket ölt, ami jóformán gyomorforgató. Vallástól és hitbéli meggyőződéstől elvonatkoztatva! ↓
Nincs sajtószabadsággal takarózás! A sajtó és véleményszabadság nem arról szól, hogy ízléstelen és értékmentes emberek azt gyalázzák alkalomról alkalomra, ami másik embernek a legfontosabb és legmélyebb meggyőződésének alapjait képezik.
A sajtószabadság nem jogosít fel arra, hogy másokat a földbe tiporjak!
Mint ahogy a vallási fanatizmus sem jogosít fel senkit arra, hogy mások életét elvegye!
A Charlie Hebdo munkatársai nem a sajtószabadság mártírjai, hanem egy szőrnyű terror sajnálatos áldozatai. Nyugodjanak békében.
Európa pedig egy olyan ponthoz érkezett, amikor el kell döntenie, hogy kiáll-e egy olyan zsákutca mellett, mely kulturális és vallási értékeket igyekszik relativizálni és megpróbálja a tüzet a vízzel összeboronálni, vagy belátja azt, hogy a világ attól szép, hogy változatos. Azért érdemes világot látni, mert annak különböző pontjain szervesen másképp alakultak ki nemzetek, vallások, hitvilágok, kultúrák és szokások. Mindenki a maga helyén.
Mert a világban természeténél fogva rend van. Amikor pedig megpróbáljuk megbontani a rendet és ráerőltetni a tőle idegent - mint ahogy azt tesszük a multikulturális társadalmak építésével - akkor nem építünk, hanem kártyavárat rakunk, melynek összeomlása csak idő kérdése.
