Évek óta szemlélem a közösségi "médiát", az önjelölt újságírókat és publicistákat, a jobb és botrányosan rossz írásokat. Sokáig nem értettem, hogy miért kell valakinek azzal kiröhögtetni magát, hogy rengeteg marhaságot összeír vagy épp magának skiccelget, mert annyira jellegtelen dolgokat ír, ami a lőtéri kóbor kutyát sem érdekli.
Nos, remélem én ennél érdekfeszítőbb blogot tudok majd írni. Minden elkövetek, a többi az olvasón múlik.
Ami miatt végül úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok az pedig egy olyan igazságtalanság, ami együtt jár a jelenleg működtetett demokratikus rendszerek divatos irányvonalával.
Ezt az igazságtalan dogmát pedig úgy hívják PC, azaz political correctness - politikai korrektség.
A 20. századról és napjainkról való elmélkedés arról szól, hogy a politikailag korrekt, túlnyomórészt liberális eszmék zsarnokian rekesztik ki mindazt, ami ezen a tartományon kívül esik - még ha igaz is. Az igazi problémák elkendőzése, a valóság árnyalása, az értékek relativizálása az értékmentesség felmagasztalása egy olyan köntösbe bújtatva, ami azt a hazug vásznat húzza a gyanútlan (ám általában jó indulatú) ember szeme elé, hogy a történések mögött rejlő nyers tények kimondása tabu, üldözendő és kirekesztő.
Pedig az igazi liberális ember a szellem és a gondolat szabadságát hirdeti, nem mások szabad gondolatainak elnyomását és nem a liberális véleményterrort.
Igyekszem azt írni, amit a világról gondolok. Szabadon. Igazi liberális gondolat mentén. Mert nekem is szabad kimondanom, de az nem polkorrekt, nem PC.
A későbbi félreértések elkerülése végett, itt szögezném le: nem vagyok fasiszta, kommunista, náci, cigánygyűlölő, kirekesztő, vadkeresztény, zsidó, terrorista, pszichopata - bár ezeket a jövőben, lehet hogy nem ebben a sorrendben, de biztos meg fogom kapni. Ezek ellenkezőjét nem fogom bizonygatni, még akkor sem, ha kommentáradatban fejen állva, habzó szájjal szidják, majd az összes női felmenőmet - pedig azt nem szeretem.
Egy olyan ember vagyok, aki úgy érzi megfullad attól, hogy egy elvileg szabad világ, szabad országában csak azt lehet szabadon kimondani, amit a szabadság felkentjei egy eszme mögé bújva, azt lejáratva megengednek. Ők a "liberálfasiszták".